Sikertörténetek

ÁRPI

Nagyon-nagyon sokáig élvezte vendégszeretetünket.  De révbe ért….. olvassátok és ámuljatok:

http://www.krisz-foto.com/blog/index.php

Bogár

Bogaram

Nem is tudom, hol kezdjem.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városi kislány, aki csak akkor találkozott állatokkal, ha a család a vidéki nagynénihez látogatott. Ott aztán volt mindenféle. Kutya, cica, csirke, kacsa, liba. Egyik ijesztőbb volt, mint a másik!

A kutya ugatott mérgesen, a cica fújtatott, meg karmolt, a csirkék, tyúkok, kacsák csak jöttek-mentek az udvaron, de a libák már félelmetesek voltak. Sziszegtek, csapkodtak a szárnyaikkal, én meg menekültem előlük. A felnőttektől csak csupa „hamis” kutyáról hallottam, így ha az utcán találkoztam egy, a túloldalon szaladó ebbel, a félelemtől lemeredve vártam, hogy eltűnjön.

7 év körüli lehettem, mikor a játszótéren „letámadott” egy kis tacskó méretű kutyus a kezemben lévő játék maci miatt. Természetesen visítozva forgolódtam, védve a macimat, míg a gazdi nagyon csöndesen, higgadtan, karomat megfogva elkezdett beszélni hozzám, hogy, nyugi, nincs semmi baj, a kutyus csak játszani szeretne és nem kell hangoskodni, kiabálni, szaladni, mert az játékra hívja őt. Nem fog bántani sem engem, sem a macit, csak maradjak nyugodt. És láss csodát, így is volt. Azóta úgy érzem, itt alapozódott meg az állatok iránti befogadóképességem. Néhány hónap múlva keresztszüleimnél találkoztam egy fél éves pulival, akitől azért még megint csak menekültem, mert mindig rám ugrált. A nagyon bölcs, döcögősen-nevetős rokon néni bíztatott, hogy ne féljek a kis ugri-bugritól. Gyerek még, mint én, játszani szeretne. Másnap már táncoltunk, balett-lépéseket tanítottam neki. A későbbiekben minden tanítási szünetem nagy részét ott töltöttem, óriási sétákat tettünk a Mátrában, a felnőttek nem kis rosszallására, én nem értettem, miért féltenek, mikor ott volt velem Négus, tökéletesen biztonságban éreztem magam mellette.

Bocsi a hosszadalmas bevezetőért, csak érzékeltetni szeretném, honnan indultam…

(tovább…)

Gringó

Ebtársaim, válasszátok a PBK-t!

Én már révbe értem. Saját gazdával, házzal, kerttel és ráadásul saját kutyatárssal rendelkezem már évek óta. Saját nyakörvem van, amin fényesen csillog a saját nevem, és azonosításként egy telefonszám, arra az esetre, ha mégis elvesznék. Arany életem van, persze nem volt ez mindig így…

(tovább…)

Totó

Totó, a fiatal bájos szuka Pilisvörösváron csavargott, megközelíthetetlen kis vadóc kutya volt. Herta néni vette pártfogásába, de az élelmen kívül tőle sem fogadott el semmit, nem lehetett megérinteni sem.

(tovább…)