Ha segíteni szeretnél,

Köszönettel várjuk adományaid:

Pilis-Budai Kutyamentők

Közhasznú Egyesülete

CIB Bank:

10701427- 49914203-51100005

Gazdára találtak

Magdus

2013. április 29.

MAGDUS

Jellemzése


Magdus egy nyugodt, élete derekán járó, más kutyákkal rövid ismerkedés után jól kijövő ivartalanított, chipes, oltott és féreghajtott németjuhász szuka kutyus.

Jó jelzőkutya, aki életét kertben töltötte, kutyatársaságban.

Barátságos természetű, igazi családi kutya, aki hű társa a gazdájának.

Kertes házba ajánljuk.

 

Magdus története

Gazdát keresnek akár együtt, akár külön!

Magdus és a roti társa Artúr, boldogan éltek egy nagy kertben.
Magdus nagyon tisztelte Artúrt, aki ki is használta ezt és basáskodott is felette, de elválaszthatatlanok voltak egymástól.

Egyszer csak nagy baj támadt a kétlábúakkal, akik szeretetben gondozták őket és el kellett sürgősen költözniük a megszokott nagy kertből. Magdus és Artúr nem értette a dolgot, hogy most mi történt, csak azt látták, hogy a gazdik gyakran törölgetik a szeműket, sokat simogatják őket és mindenféle dolgokat pakolnak fel egy autóra, ami eddig a lakásban volt.

Még egy kellemetlen kutyaszagú ismerős is eljött, aki minden évben egy szúrós, hegyes valamivel mindkettőjüket megszúrta, amiben valami fránya csípős folyadék is volt.

Sejtették, hogy itt valami nagy és fontos dolog történik hamarosan.
Úgy is történt. Megint megszúrta őket és Magdus még valami másik szurit is kapott a nyakába és egy fehér valamilyen lapos csontra emlékeztető dologgal még a szuri helyét is megvizsgálta.

Másnap Magdus és Artúr beszállt a gazdik autójába, örültek is, hogy megyünk az erdőbe sétálni, de nem így lett.


Egy teljesen idegen helyre kerültek, ahol egy másik kutyaszagú kétlábú várta már őket. Megsimogatta mindkettőjüket és egy nagy kerten belüli kisebb kertbe vitte őket.

Ez elég érdekes dolog volt, tetszett is, meg a finom falatok is, de azt nem értették, hogy a gazdik miért törölgetik a szeműket és végül miért hagyják ott őket, pedig már lassan esteledett és szerettek volna hazamenni.

Másnap reggel a szép májusi napsütésben sütkéreztek egymás mellett az új helyükön a finom reggeli után és várták, hogy majd csak jön a gazdijuk, de csak ez az új kétlábú jött hozzájuk.

Teltek, múltak a napok, Egyre inkább érezték, hogy valami nem stimmel, és megváltozik az életűk, mert a gazdik csak nem jöttek értük. Lassan megszokták az új kétlábút, aki mindig simogatta őket és sokat labdázott velük.
Artúr kicsit morózus volt, mert az új kétlábú, aki a kaját hozza, mindig rászólt, ha Magdust leszorította a földre, és Magdus védelmére kelt. Eddig ilyen a gazdiknál nem volt. Artúr mindig jelezte Magdusnak, ha valami nem tetszett és Magdus ezt mindig zokszó nélkül megadóan elviselte.
Megérkezett a meleg nyár és ezzel az égzengés is. Artúr a nagy melák bizony nagyon félt a dörgéstől, villámlástól. A gazdáik ilyenkor beengedték őket a lakásba, amíg az égzengés el nem múlt. Most viszont csak egy nagy helyiségbe mehettek be és sehol nem volt a kétlábú, aki bátorságot öntött volna Artúrba. Így azután Artúr gondolt egy merészet, és a félelemtől hajtva szétkapta a kerítést, és elindult a nagy viharban hazafelé.
Magdus meg követte.
Beértek a közeli nádasba és ott letelepedtek. Nem ismerték az utat sem hazafelé, sem vissza az új helyükre. Együtt sétálgattak és próbáltak valami ehetőt fogni maguknak.

Pár nap után ismerős hangokat hallottak, a régi gazdik voltak.
Nagy boldogan rohantak a hívárra. Nagy volt az öröm, de korai volt.
Sajnos a régi megszokott kertjükbe már nem kerülhettek vissza.
A gazdik ismét autóba rakták őket, és az új kétlábúhoz vitték, aki már nagyon várta őket.

Ekkor rádöbbentek, hogy az új hely most már az igazi otthonuk. Ettől kezdve már nem akartak továbbállni.

Nyár közepén történt, hogy jött egy kutyaszagú nagy ember és Artúrt nagy szeretettel simogatta és sétált vele.

Nyár végén a kétlábú elvitte Magdust egy nagy térre, ahol sok kétlábú sétált és sok kutyus is volt egy sátornál. Még egy színes kendőt is kötött a nyakába. Artúr otthon maradt.

Sokan megnézték, de valami olyam mondogattak, hogy szép kutyus, de már kicsit öregecske. Magdus nem értette, csak érezte, hogy ez nem jelent valami jót. Félt is egy kicsit, ezért inkább szép nyugodtan feküdt.

Artúr szíve megdobbant, hogy ez a nagy kétlábú mennyire szereti őt. Reménykedett, hogy most talán új és szép kutyaélete lesz. Egy jó hétre elkerült Magdus mellől és a régi kutyaszagú szurkálós kétlábúhoz vitték, ahol elaltatták. Mikor felébredt hiányérzete támadt, de hamar túltette magát rajta és a nagy kétlábúra gondolt, hogy biztos jön érte.

A kétlábú gondozója indulás előtt sokat simogatta, a szemében ott csillogott valami és folyton törölgette.
Artúr nagyon örült, hogy a megszokott tálja, meg a fürdőládája is bekerült az autóba és vele utazik.

Artúr várakozása beigazolódott:))) Jött a nagy kétlábú egy autóval, és sokat simogatta, majd betette az autóba és elindultak egy ismeretlen új világ felé.


Artúr sorsa innentől jóra fordult és ma is éli az új kutyatársával a boldog kutyák vidám életét az álom gazdiknál egy hatalmas nagy kertben.

Magdus viszont nagyon szomorú volt, hogy egyedül maradt. Igaz Artúr nem basáskodott már felette, de hiányzott neki.

Hamarosan azonban lett egy fiatal kutyatársa, aki felett anyáskodhatott. Lassan levetkőzte a félelmeit, és boldogan játszott hónapokon át az új jövevénnyel.

Jókat pancsoltak a kis tóban és a sok játék után jókat szunyáltak az őszi napsütésben

A szíve mélyén azonban sokat gondolkodott azon, hogy érte miért nem jön egy olyan jószívű kétlábú, mint Artúrért és viszi el egy új világba.

Hamarosan még egy fiatal kiskutyát is a mancsai alá vett és már két kiskutyával foglalkozott, játszott, szaladgált, nevelgette őket.

Megjött az ősz és az egyik kiskutyáért eljöttek a kétlábúak és elvitték. Többet nem jött vissza.
A kétlábú gondozójuk megint csak törölgette a szemét és simogatta őket.
Magdusban felrémlett, hogy Artúr távozásakor is ugyanígy volt..
Ebből már tudta, hogy a kis kutyatársa többet nem jön vissza hozzá.

Hamarosan jött egy új kutyus, aki elég morózus volt. Hiába ugatott neki Magdus és próbált ismerkedni, semmi reakció nem volt az új jövevény részéről. Még egy vakkantás sem.

Megjött a tél, a hideg, meg a hó. A napok csak teltek, de semmi új dolog nem történt.
Az új kutyus továbbra is morózus volt, csak a kétlábúnak csóválta a farkát és nyalogatta a kezét, meg az arcát.
Lassan kezdett elolvadni a hó, kisütött a nap és úgy nézett ki, hogy itt a tavasz.

Egyszer csak jött a kétlábú hozta a reggelit Magdusnak, de a kiskutyus nem kapott. Sőt pórázra fogta és elvitte az autójához.

Na, ez nagyon furcsa volt Magdusnak. Felvillant előtte Artúr és a másik kis kutya távozása.

Magdus nagyon ugatott a kiskutya után, de semmi válasz nem jött.
Visszajött a kétlábú és áthozta hozzá a morózus szomszéd kutyust.
Kölcsönösen megszaglászták egymást és mivel már régi ismerősök voltak, szépen megvoltak egymás mellett.

Magdus megint ábrándozott, hogy vajha mikor jön hozzá is egy olyan kétlábú, aki őt is beülteti egy autóba és elviszi egy új világba.
Azután elhessegette magától ezt az ábrándot.

Késő estére megjött a kétlábú, sokat simogatta mindkettőjüket, de a kiskutya már nem volt vele.

Magdus ebből sejtette, hogy a kiskutya már nem jön vissza.

De tévedett. Pár nap után egyszer csak megjelent a kiskutya másik kétlábú hozta. A kiskutya nagyon örült, hogy újra Magdussal lehet. A kétlábú búcsúzóul sokat simogatta és törölgette a szemét, azután elment.

Magdus csodálkozott, hogy a kiskutya visszajött, mert eddig ilyet eddig nem tapasztalt.

A morózus kutyus ismét visszakerült a helyére és Magdus a kiskutyával játszott újra.

Magdus tovább ábrándozott, hogy mikor jön érte egy igazi álom gazdi és tovább tanítgatja a kiskutyust, hogy hogyan kell házat őrizni, mikor és kit kell megugatni, meg mindenféle fontos kutyadolgokra.

 

Elérhetőségek

Kapcsolat: 06 30 944-2919
E-mail: piliskutya@gmail.com

 
 

Share